Ginsát és Shir-Khánt régről ismerem. Az ifjú hölgy jó értelemben vett extrém ruházata és nőies, mégis valahogy kislányos alkata többször kívánkozott már lencsevégre különböző bulikban. Bár nem volt szándékosság benne, úgy alakult, hogy Shir-Khánt is többször kaptam lencsevégre táncolás közben. Mindkettejükről olyan fotókat sikerült csinálnom, melyekre utólag is büszke vagyok.
Rég jött az ötlet, hogy ezt a két, egyébként egymást alig ismerő embert én együtt akarom fényképezni. A szélsőséges kettősség több rétegét adták, nagyon jó témának ígérkezett. Nő és férfi, kicsi és nagy, színes és fekete, törékeny és robosztus, gyenge és erős. Képregényhősök, plakátra való beállítások és egy történet, melyben a két szélsőség összecsap.
Egy napos, meleg nyári napon vágtunk neki. Találkozó az Örsön, majd irány az általam csak Senkiföldjének elnevezett placc. Hármunkhoz csatlakozott Zeck, Ginsa barátja is. Legurult egy hideg sör és egy energiaital, Ginsa megmutatta a ruhákat, amiket variálni tud, Shir-Khan meg előszedte az air-soft pisztolyt, tehát minden készen állt rá, hogy megvalósítsam a terveimet. Nagyjából két órán át lövöldöztem rájuk, mindketten türelmesen tűrve a meleget, a néhol valószínűleg butának tűnő instrukcióimat, köszönet érte. Mindketten először álltak ilyen formában a kamera elé, és tulajdonképpen én is először fotóztam ennyire koncentrált, tervezett körülmények között. Talán a sör, talán a társaság miatt, de úgy érzem, mindkettőjüknek sikerült elengednie magát, a képekről sikerült nélkülözni a feszültséget, a merevséget.
Kb. 300 kép let a vége, amiből kiválogattam azokat, amikre büszke vagyok. Utólag elnézve őket, messze nem érzem, hogy sikerült volna megvalósítanom, amit terveztem. Hogy a fantáziám volt túlságosan élénk, a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy csak a beállítások gyengék, egyelőre nem tudom eldönteni.
Rég jött az ötlet, hogy ezt a két, egyébként egymást alig ismerő embert én együtt akarom fényképezni. A szélsőséges kettősség több rétegét adták, nagyon jó témának ígérkezett. Nő és férfi, kicsi és nagy, színes és fekete, törékeny és robosztus, gyenge és erős. Képregényhősök, plakátra való beállítások és egy történet, melyben a két szélsőség összecsap.
Egy napos, meleg nyári napon vágtunk neki. Találkozó az Örsön, majd irány az általam csak Senkiföldjének elnevezett placc. Hármunkhoz csatlakozott Zeck, Ginsa barátja is. Legurult egy hideg sör és egy energiaital, Ginsa megmutatta a ruhákat, amiket variálni tud, Shir-Khan meg előszedte az air-soft pisztolyt, tehát minden készen állt rá, hogy megvalósítsam a terveimet. Nagyjából két órán át lövöldöztem rájuk, mindketten türelmesen tűrve a meleget, a néhol valószínűleg butának tűnő instrukcióimat, köszönet érte. Mindketten először álltak ilyen formában a kamera elé, és tulajdonképpen én is először fotóztam ennyire koncentrált, tervezett körülmények között. Talán a sör, talán a társaság miatt, de úgy érzem, mindkettőjüknek sikerült elengednie magát, a képekről sikerült nélkülözni a feszültséget, a merevséget.
Kb. 300 kép let a vége, amiből kiválogattam azokat, amikre büszke vagyok. Utólag elnézve őket, messze nem érzem, hogy sikerült volna megvalósítanom, amit terveztem. Hogy a fantáziám volt túlságosan élénk, a körülmények nem voltak megfelelőek, vagy csak a beállítások gyengék, egyelőre nem tudom eldönteni.
Az alábbi képeken próbáltuk összehozni az összecsapást, a jó és a rossz, a férfi és a nő között. Mire idáig jutottunk, addigra kellőképpen melegünk volt, fáradtak is voltunk, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tingrincsnyúl volt, hogy öt percen át nem bírta abbahagyni a röhögést. :)
A helyszínről érdemes tudni, hogy az Örs vezér térnél, az Árkád mögötti lakóteleptől jobb kézre esik. Egy viszonylag forgalmas úton kell átmenni, de az útmenti bokrok és a jó 20-25 méternyi távolság kellő távolságot biztosít a nyugodt fotózáshoz. Terebélyes betonplacc legalább tucatnyi autógumival, sitt-halmok, szürreális tárgykompozíciók és a háttérben bokrok és fák alkotják a terepet. Van még egy-két füves domb is, aminek a tetején kútkáva van, amin be lehet mászni egy félig-meddig vízzel telt lukba. A terep túloldalán sátortáborban hajléktalanok tanyáznak, még távolabb pedig elhagyatott laktanya áll őrbódéval a kerítés mögött. Gyanítom, hogy autósok, motorosok is járhatnak a helyre, egyszer láttam sárkány-eregetőt is.
