Nadragulya - ismét

Péntek délután találkoztunk Nadragulyával a "szigetes" HÉV megállóban. A hét elején jött a kérdés, hogy volna-e kedvem fotózni vele. Mivel legutóbb nagyon jó volt vele együtt dolgozni, egy másodperc gondolkodás nélkül mondtam igent. Megvallom, hogy egy leadott meló miatt ugyan péntekre javult a hangulatom, de ettől függetlenül cudar keserű volt a szám íze. Nem fogok itt és most erről hosszan értekezni, de azt mindenképpen szeretném megköszönni Nadragulyának, hogy kellőképpen megédesítette a délutánt, hogy utána magasról tudjak tenni a keserűség forrására.

Volt pokrócon üldögélés, sörözgetős beszélgetés, nevetések. Érdekes volt összefoglalni a korábbi fotózások élményeit, mérlegre téve az élményeket, modelleket, képeket. Maradt idő természetesen az ifjú hölgy életére is, ami érdekes irányba halad. Szabadság, munka, iskola, fiatalság, szépség. Talán ezekkel a szavakkal lehetne leírni ami kibontakozott előttem, miközben a nap gyönyörűen sütött, az ég kéken ragyogott és a fű olyan vadul zöldellt, ahogy csak tavasszal tud. Talán ezt a tavaszi zsongást adják vissza az első képek.






Van a tavasznak egy másik aspektusa is, ami érettebb és a játékosság is más jelentéssel bír. Legutóbb céloztam Nadragulya nőiességére. Íme.








Tovább a nőiesség egy másik vonalán. Szolídan, szégyenlősen, régimódian.





Variációk keresztbe tett lábakra.




Végül néhány kép, ahol a Nadragulyától elidegeníthetetlen naplementével játszottunk. Aki az utolsó képen a támasztékot jelentő sziluettet felismeri, az nagyon büszke lehet magára és helyismeretére.




A ráadás képet pedig egy óriásplakátról készítettük, de a szlogent kimontíroztam, hogy nehezebb legyen felismerni.