Viki és Szilvi

Szilvi keresett meg, azzal, hogy szeretnének a barátnőjével fotózkodni, stúdióban. A koncepció szerint igazi pózerképekre készülnek, amolyan darkos, gótos. Mire odajutottunk, hogy leültünk a McDonaldsban elfogyasztani a már szokásommá vált tejeskávét karamellás sziruppal, addigra aztán - bennem - már megfogalmazódtak ötletek. Annyit tudtam, hogy Szilvi barátnője, Viki (alias Minerva) a barátja gitárjával szeretne képeket, míg Szilvi amolyan klasszikus, elegánsabb, illetve misztikusabb hangulatú képeket szeretne.

Három óránk volt a stúdióban, amit alaposan ki is használtunk. A lányok ruhákkal és sminkkel különösebben nem készültek, így egy-két szett állt rendelkezésünkre. Talán ezért, talán a hangulatom volt meg hozzá, de a világítással többet játszottam - még ha ez utólag a képeken nem is látszik meg annyira. Csaba javaslatára a fekete ruhás lányokat háttérvilágítással emeltük kifeket e háttér előtt, az első világítást pedig kicsit élesebbre vettem a szokásosnál, azaz a nagy szoftbox helyett egy jóval kisebbet tettünk fel. Összesen négy vaku villant, kettő elölről, kettő pedig hátulról. Sajnos nem sikerült megoldanunk, hogy a háttért színezve világítsuk meg, a vaku ereje legfeljebb glóriát vont volna a lányok feje köré. Ez csak a háttérhez közel állítva, arcról készült képek esetén működik.

Felborítva a sorrendet, a lányokról készült képeket külön-külön postolom. Kezdjük először Vikivel, aki fiús viselkedésével, mozgásával, hozzáállásával megvallom, meglepett. Korábban láttam róla képeket, ahol éteri halott tündérként hever sápadtan hanyatt. No, az életben egy csöppet sem ilyen volt kopott acélbetétes bakancsában, bőrkabátjában és magas vékony alkatának ellenére helyes pocakjával. :)






Előkerült aztán a gitár. Mivel Viki nem tud rajta játszani, így elvontabb formában próbáltuk kifejezni a hozzá fűződő viszonyát.



Szilvi termetes leányzó, de látszólag rendben van testalkatával. Először tartottam tőle, hogy nem lesz könnyű őt fotózni, aztán a végére nagyon kellemeset csalódtam. Hogy az általuk elfogyasztott házipálinka, vagy valami belülről fakadó bátorság volt a segítségünkre, azt nem tudom megmondani. Mindenesetre tény, hogy azt hiszem, eddig az egyik legjobb képet sikerült vele elkészítenem. Szólok majd, ha az jön.






Előkerült egy fátyolszerű kendő, és egy szemvillanás alatt megtaláltuk a lehetőségét a játéknak. Itt a harmadik az a kép, amire nagyon büszke vagyok - tegyük hozzá, Szilvi nélkül nem jött volna létre.





Vépül néhány kép, amik azt bizonyítják, hogy azért vigyorogtunk is. Mint mindig.