Ancsi és Lackó

Lackóék még az eljegyzésük kapcsán kértek fel minket, hogy fotózzuk őket a nagy napon. Idén a harmadik pár a baráti körünkből, akik kapcsolatukat ilyenformán, a nagyközönség, rokonság és barátok előtt vállalják. Az előző kettőn nem voltam "hivatalos" fotós, így aztán itt kicsit szorongva vágtam neki a feladatnak: gondosan szétosztottuk Brigivel egymás közt a felszerelést és a memóriakártyákat, majd nekikezdtünk.

Több helyszínen is dokumentáltunk, az első a városháza volt, ahol a polgári szertartás zajlott szerény keretek és kellemes zeneszó mellett.

A vőlegényt és a menyasszonyt a szülők kísérték, utánuk következett a két tanú.

Lackóék láthatólag kicsit megilletődve, a helyzet jelentőségét épp átérezve készülnek kimondani a világi hatalom színe előtt az igent.

Utána már csak kézjegyükkel kellett a Nagy Könyvben hitelesíteni fogadalmukat:

Minden úgy zajlott, ahogyan kell. A szülők például meghatódtak.

Odakint fehér háttérrel a Zichy Palota udvarán kattintottunk párat, de igazándiból nem volt időnk kibontakozni. Nem is baj, mint látni fogjuk, ezek csak amolyan bemelegítő képek voltak.

Az egyházi ceremóniára várakozva rá kellett döbbennünk, hogy a szicíliaiak is itt voltak.

A székesegyház nagyon szép volt, igazán előkelő helyen foglalhatott helyet a násznép. Voltak kíváncsi túristák is, én meg kedvet éreztem, hogy a könnyező Madonna kép alatti trónuson ülve élvezzem végig a szertartást, de aztán inkább mégis a násznép közé ültem. Volt ünnepélyes bevonulás orgonaszó mellett, a menetet a pap vezette.

Hirtelen a nászmise közepette megeskette őket.

Ők voltak a Gyűrűhordozók. No nem az Egy Gyűrűé, hanem a Kettő Gyűrűé.

Rizseső is esett.

Ők mind ott voltak.

Itt félrevonultunk egy kertbe, hogy megcsináljuk az igazi képeket. Túl voltak a nehezén, az ifjú férj és feleség láthatóan lazábban, természetesebb tartással és mosollyal tudott a lencsébe mosolyogni. Örömünkre.

Anita nagyon szép volt. Brigi szerint ezek a képek nagyon Madonnásak, nekem mégis tetszenek.

Lackó persze hozta a maga kölyökségét. Hogy jobban néz-e ki így, mint Depeche Mode pólóban, azt döntse el mindenki maga.

Ancsi szegény, remélem tudja, mit vállalt. :)

Mielőtt befejeztük volna a fotózást, még egy szűk kis utácskába is bementünk, ahol ez a fal megfogott bennünket. Mint utólag kiderült, a fényképezőgép érzékelője kevésbé szerette, de azért lett egy-két kép itt is.

A fényképezés nem fejeződött itt be, de azokat a képeket meghagyjuk a párnak és a szűken vett rokonságnak. A lagzi jól sikerült, voltak mókás játékok, sok-sok finomság és gyönyörű esküvői torta. Az utolsó képen együtt a család. Immár nem kettő, hanem egy.

(A képeken szándékosan nincs logó, de ez nem jelenti, hogy szabadon lehet őket felhasználni. Aki szeretne a képekből, írjon nekem levelet, megbeszéljünk.)