Detti

Hosszas vacilálás után döntöttünk úgy Dettivel, hogy stúdióba vonulunk. Nagy volt a kihívás, hiszen még sosem fotóztam így. Dettiről korábban nagyon jó képeket készítettek fotós barátai, így a léc magasra került, kimondatlanul is, nekem biztosan. Korábban futólag ismertem a modellt, egyszer-kétszer beszéltünk. Tudtam, hogy nagyon karakteres, jellegzetes arca van, szép szemei, fekete haja és markáns, kiforrott stílusa. Nem túl tolakodó, de a rockabilly / pin-up jelleg azért simán azonosítható, még egy magamfajta kultúrsivatag számára is.

Még a fotózás előtt beültünk egy kávéra, ahol Detti feszültségének oldására Ricsivel szerepjáték témában anekdotáztunk, tervezgettünk és szokás szerint pletykálkodtunk. A stúdiót Dru ajánlotta, ezúton is szeretném kifejezni hálámat. A korrekt, segítőkész hozzáállás, a nyugalom, a béke, az emberközeli, amatőr kezdőt is tisztelettudóan kezelő segítség nagyban hozzájárult a stúdiózással kapcsolatos véleményemhez, de erről majd a végén.

Adott volt tehát két softbox, az alapok ismerete és Detti. Tapasztalat, hogy az első 30-45 perc még úgy is kell a lazuláshoz, bemelegítéshez, hogy semmilyen körülmény nem zavar bennünket. Detti egyébként profiként mozgott, pózolt a kamera előtt, az átöltözések is flottul mentek. Ha jól számolom, ő a legidősebb a modellek közül, akit fotóztam, amit éreztem azért hozzáállásában is. Utólag talán lehettem volna határozottabb, proaktívabb a pózok, beállítások tekintetében, adhattam volna több instrukciót, de épp elég volt a technikára figyelni, a lámpák, vakuk teljesítményét elemezgetni. Sajnos megint úgy vagyok, hogy bár készült sok jó kép, óhatatlanul is úgy érzem, most azonnal kellene visszamenni, hogy az utólag felmerült ötleteket megvalósítsam. Erre ki kell majd találnom valami technikát, de majd erről is később.

No de, sok a szöveg, jöjjenek inkább a képek. Az elsők még a bemelegítő fázisból valók, és azt hiszem jól visszaadják azt a fajta nőiességet és tudatos divatosságot, ami jellemző Dettire.






Ez után jött a lovaspálca és a szigorú tekintet. A kicsit dominás, kicsit fétises, kicsit talán bevállalósabb képek valahogy nekem jól összeállnak, önálló sorozatot alkotnak a fotózáson belül.









Lett egy olyan, amit kicsit hidegebbre konvertálva egészen divatfotós hangulatot áraszt. Itt már nem volt pálca és a nyakkendőt is lecseréltük. Az ötlet, hogy ebből kiindulva megcsináljuk egyszer a Femme Fatale sorozatot.


Detti kért fekete-fehér képeket is, és az alábbi kettőt alaposan PS-elve, kihasználva a CS3 FF konverterét csináltam. Talán illenek Detti stílusához, és nem csak úgy fekete-fehér variánsai a fenti képek valamelyikének.







Mint látjátok, készültek portrék is, méghozzá szép számmal. A vakító fénnyel, a vakuvillanás helyett statikus világítással rendesen sikerült megkínozni a modellt, de talán megérte a szenvedést. Arcjáték, mimika és árnyékok teszik ezeket a képeket számomra emlékezetessé.






A nap mókázással ért véget, egyszerűen nem hagyhattuk ki, hogy a Ghosts, Witches & Warlocks című izét kihagyjuk a délutánból. Gondolnátok, hogy ha elemet raktok bele, a szemei vörösen villognak? Ricsiből elő is hozta a démont, aki rátámadt szegény Dettire.




Szerencsére Detti megúszta, a démon pedig ha jól gondolom, estére visszatért Ricsibe, hogy a World of Warcraft keretein belül pusztítson tovább.

Végül zárásképp egy amolyan ál-werkfotó, mert egyrészt Detti alig sminkelt, másrészt minden fotók közül ez volt az utolsó. A lényeg a kellemes öltözőasztal és természetesen a tükörben Detti mellett én. :D


(A stúdióshasználatról és úgy általában egyfajta önreflexióról majd később, egy külön posztban írok, feltéve, ha van rá igény.)