A stúdiós fotózásról

Korábbi posztomban írtam, hogy külön bejegyzést szánok a stúdiós fotózásról. Ennek legfőbb oka, hogy hatalmas élmény volt, ami új távlatokat nyitott. A modell-fotós viszonyát is új keretbe helyezi, alaposan megnövelve a modell szerepét. Számtalan előnye van a külső helyszínen való fotózással összehasonlítva, és bár vannak korlátai, markáns hátrányként mindössze egyet tudok megnevezni: fizetni kell érte.

Néhány szó az Alfa Stúdióról, melyet Dru ajánlott figyelmembe. Teljesen kezdőként azt hiszem nem is mehettem volna ennél jobb helyre. Megpróbálom a minimálisra szorítani a reklám-szagú szöveget, de azért egy-két dolgot mindenképpen el kell mondanom. A személyzet (Csaba) rendkívül segítőkész volt, már a szervezés kapcsán is. A felszerelés bőven elegendő volt így elsőre, és azt hiszem hosszú időre az is marad, bőven van ugyanis ötletem, amit az adott keretek között könnyedén meg lehet valósítani.

Az első benyomásom a stúdiófotózással kapcsolatban az volt, hogy ez bizony kőkemény matematika. Fénymérés, beállítások egy jól körülhatárolt, kiszámítható, statikus térben. Míg az ember odakint izgulhat az időjárásért, rohanhat egyik helyszínről a másikra, próbálkozhat a fényviszonyok jobb kihasználásával, a környezetet komponálhatja a modell köré, addig a stúdióban nincs más, mint a modell és a fotós. Ott áll a modell a kamera előtt, a lámpák mindent megmutató fényében, egy fehér fal előtt, elzárva a világtól. A modell számít, és semmi más: minden rezdülése, ránca, mosolya és gondolata ott lesz a felvételen, és nem lesz semmi más. Irtózatos kihívás, ugyanakkor óriási lehetőség is, mely a fotós szerepét is átalakítja.

Nincsenek zavaró tényezők, nincsenek járókelők, nem kell zavarban lennie, mindössze a kamerát kell megszoknia. Van hely, tér, fény és tükör, hogy kamera-késszre igazítsa a sminkjét, maga ellenőrizze a ruháit. Kellemes meleg van, nem esik az eső, nem fúj a szél - csak ha beállítjuk a ventillátort. Ezek apróságnak tűnnek, de aki átkozódott már azért, hogy a fotós keze vörösre fagy a kamerát markolva, miközben a modell nem tud kényelmesel elnyúlni a padon, mert az csurom víz, az érti, mire gondolok.

A fotózás során utólag jöttem rá egy csomó mindenre, amire ott is kellett volna figyelnem. A háttérként szolgáló faltól való távolság is befolyásolja, hogy kerülnek-e árnyékok a modell mögé, nem csak a vakuk elhelyezkedése. Utóbbival rengeteg játékra adódik lehetőség: nem csak a két oldal erősségének a módosításával, de a térbeli elhelyezkedéssel vagy épp a villanás erejének módosításával. A modell testét sokkal jobban kell mozgatni, hogy változatos képeket kapjunk, hiszen itt önmagában van: a fekvés, ülés, állás csak egy, a végtagok elhelyezkedése egy másik olyan elem, amivel az egyszerű képekből érdekesebbet lehet varázsolni. Ugyanígy igaz ez a modell arcjátékára, mimikájára: míg odakint az őszi levelek keretbe foglalhatják, a nap meleg fénnyel megszínezheti az arcot, addig itt erre nincs lehetőség. Amit a modell arca mutat, az fejez ki szinte mindent. Ez persze nem csak a modellt terheli, a fotósnak - jelen esetben nekem - is feladat, hogy a modellt instruálja. Nem csak elérje, hogy az elengedje magát, hanem hogy ötletekkel és határozott elképzelésekkel álljon elő a beállításokat, pózokat tekintve. Kényes együttállásra és összjátékra van tehát itt szükség, ami profik esetén valószínűleg rutinból megy már.

Bőven van tehát kihívás a stúdiós fotózásban, mind a modell, mind a fotós számára, ugyanakkor a kontrollált körülményekért, bőven megéri kifizetni a bérleti díjat. Különösen igaz ez, hogyha a modell jó minőségű képeket szeretne magáról, komolyabb igényei vannak a smink és a ruha szempontjából, esetleg többet akar megmutatni magából (értsd, vetkőzne valamennyire). A felhívásom tehát továbbra is áll: ha fotózkodni szeretnél és vállalod a két óráért kifizetendő 7000 Ft-ot, akkor stúdióban is van rá ezután lehetőség. (Esetleg több modell együtt is összeadhatja a pénzt, az valószínűleg nem ront az élményen, sőt.)

http://alfastudio.hu/