Tysson

Tyssonnal kapcsolatban nagyon vegyesek voltak az érzéseim, amik elsősorban a fórumos aktivitása kapcsán alakultak ki bennem. Egyfelől tenyérbemászó pojácának, önmagáról túl sokat gondoló tininek, másfelől viszont önkritikára hajlamos, gondolkodni akaró és ha a szükség úgy hozza, dolgozni képes megbízható embernek tűnt. Nem döntötte el a fotózás, hogy melyik meglátásom a helyes, talán majd az évek.

Ő hozta az ötletet, hogy menjünk a Városligetbe, mert a Vajdahunyad várral és az őszi ligettel szeretne megvalósítani egy kardos-lovagos történetet. Nekem elsőre nem nagyon tetszett a kardozós ötlet, de a ligettel, mint helyszínnel, nem volt gondom. Szerencsére sok túristával és kutyasétáltatóval nem kellett számolnunk, illetve a tér kellőképpen nagy volt, hogy zavartalanul dolgozhassunk. Nem tudom, hogy vajon szerencsés dolog-e, de Tysson nem öltözte túl magát: a megszokott metálos külsőből talán csak a death scéna hiányzott a mellkasról. Egyfelől jól illett a szomorkás, már nem színes őszi, de még nem is tiszta téli tájba, másfelől viszont a fotókon a pózokon, a háttéren és a beállításon kívül más látnivaló sem lett.

Cadeyrn szolgálatkész fegyverhordozóként nem csak a termetes kardot, de az állványt is cipelte, míg mi helyszínről helyszínre jártunk. Az első megállóhelyünk a vár mögötti hidacska volt, ahol a háttérben kuszán Tysson fölé boruló ágak inspiráltak a fekete-fehérre. Ez lesz az egyetlen a sorozatban, a többi esetben maradtam a színes filmnél.





A számos öles fából kiválasztva egyet háttérnek, elkészült néhány közeli.







A következő állomás egy magányosán álló klinkertéglás épület volt, mellette valami steampunk hős szobrával. Végül a szobrot magassága miatt nem sikerült megfelelően belekomponálni a képbe (a hideg, sáros földön nem volt kedvem hasra vetődni), de az épület egy szebb részletét igen. Ezeket a képeket elnézve egyébként olyan érzésem van, mintha Tysson előkelő angol lordok képeiről leste volna a pózolás mikéntjét.







Ezt talán mi sem bizonyítja jobban, mint ha kimeljük az alakját a lemenő nappal.



Visszatértünk a Vajdahunyad várának nyugati falához, hogy még a hídon, illetve egy szebb falfelületnél csináljunk még közelieket. Előtte azonban a fák közt lebukó nap által megfestett ősz nyomait is a cmosba égettük.








Végül hajlottam rá, hogy ha már ott van a kard, használjuk. Próbáltam kerülni a klisés képeket, de rá kellett jönnöm, nehéz kardot használva nem klisés képeket csinálni. Az alábbiak azt hiszem valahogy illenek ahhoz a modern, hetyke tizenéveshez, aki a markolatot szorítja.







Végül zárásképpen egy kép, ami az egyik kedvencem a sorozatból. Valahogy úgy egyben van.



Ennyi hát a Tyssonnal készült sorozat. Viszonylag sokat sétáltunk és beszélgettünk a fotózás alatt. Téma volt az ld50, a tabló fényképezés és főként az Art Macabre. Talán a képeken is látszik, hogy utóbbihoz egy-két maszk már megvan, de biztos vagyok benne, hogy érzi Tysson is, hogy bizony ami a maszk alatt van, azon még van mit csiszolni. Az alapanyag azt hiszem nem rossz.