Nion és Viki

A blogbejegyzéshez egy ld50-es cikk is tartozik: link.

Hosszabb szünet után újra jelentkezem, egy élménydús szombat délelőttön készült képek sorával. Nion és Viki Mezőberényből jöttek a fotózásra: Nion az ld50-en kért meg, hogy készítsek róla képeket, mivel érdekli a modellek világa és szeretné magát kipróbálni, Viki pedig mint segítő kéz kísérte el. Sajnos a nap ocsmányul indult: szürke égbolt ameddig a szem ellát és kitartóan szakadó eső. Előző héten végig hideg, szeles, de legalább tiszta, napos idő volt, így aztán még jobban dühített a balszerencse. Mivel a lányok messziről jöttek, nem lehetett csak úgy odébb tenni a fotózást, így aztán a McDonald's-ban gigászi tejeskávéval feltöltődve elszántan indultunk neki: csak azért is megcsináljuk.





A közelben csak a Kerepesi sírkertet ismertem, mint kellőképpen elzárt, nyugodt és szép helyet. Napok óta terveztem, hogy a napsütésben és a zöldellő fűben, virágzó fák között miféle képeket csinálok majd. Helyette szürkeség, eső és sár fogadott bennünket, de legalább az a boltíves oszlopsor száraz volt, ahol korábban több képet is csináltam. A lányok bátran vetkőztek pólóra, hogy a kamera elé álljanak, és le a kalappal előttük, én már rég dideregtem, amikor ők elkezdtek azon gondolkodni, hogy ne sétáljunk-e egyet a hideg ellen. A piros fülekért, ujj- és orrhegyekért tessék a hideg, nyirkos időjárást felelőssé tenni. Eredetileg úgy terveztük, hogy máshová is elmegyünk, végül egyszerűen nem jutott rá idő. Az órák úgy repültek el, hogy gyakorlatilag folyamatosan kattingattam, a lányok pedig a körülményekhez képest variálták felsőruházatukat.










Nion és Viki osztálytársak és nagyon kedves teremtések. A délelőttöt végigbeszélgettük, rengeteget nevettünk. Jót tett a közös munkának és a képeknek az a fajta nyitottság és bátorság, amivel nekiveselkedtek a fotózásnak. Megvallom őszintén, nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy csak 16 évesek: valamiért úgy gondoltam korábban, hogy mivel Nion koleszos, biztosan főiskolás már. A két lányban közös, hogy a báj és kedvesség mellett bizony ott van már az a fajta nőiesség, ami majd néhány év múlva férfiszíveket ver láncra, vagy épp tör darabokra. Utólag visszanézve a délelőttre, a képekre és a két lányról bennem maradt benyomások sorára, tele vagyok ötletekkel, mivel a hasonlóság ellenére bizony két egészen különböző arc és karakter bontakozott ki előttem. Sarkítva kicsit a dolgot Nion az északi hideg, miközben Viki a déli napsütés.







Nion az első pillanattól kezdve ügyesen pózolt, látszott rajta, hogy tudja magáról, hogy mi előnyös neki és mi nem - ilyen szempontból is hálás modell volt. Jól megtaláltuk a hangot, szinte fél szavakból értette, hogy mit kérek tőle. Jól vette a kritikát is - remélem megfogadja a tanácsaimat. Ami különösen tetszett mindkét lányban, hogy aktívan álltak elő ötleteikkel a pózokat, helyszíneket, háttereket illetően, nekem többször is csak a kivitelezésre kellett ügyelnem.











Viki a profizmust humorral, játékkal, bohóckodással és nyíltsággal pótolta.Bár főként Nionra koncentrál ez a blogbejegyzés, Vikiről is készült néhány jól elkapott pillanat. Bízom benne, hogy egyszer, valamikor nyáron lesz lehetőségem újra fotózni a lányokat, akár úgy is, hogy külön szentelünk nekik egy-egy délutánt.









Végül néhány záró kép: az utolsó fél órában kisütött a nap, gyors sminkelés következett, majd kattintottam még néhányat. Utána megszólalt Nion telefonja és a bátyja odaért a temető bejáratához, hogy nekivágjanak a hazaútnak.