Borult, komor szombat délután vágtunk neki Melindával, vagy becenevén, Csicsivel a Szúnyog-szigetnek. A cél néhány használható fotó volt, amit ide-oda kitehet magáról. Nagyot sétáltunk, beszélgettünk és még egy frissen nyitott kocsmát is kipróbáltunk. A leányzó nekem egy archetípus. Olyan, mintha jónéhány ismerősömet egybegyúrták, kicsit kiigazították és varázspálcával életre keltették volna. Kedves, beszédes, nyitott, ugyanakkor van benne valami régimódi, ahogy ragaszkodik a jó öreg DM imázshoz. Csodálom egyébként, hogy tudja csinálni a munkát az alkoholbetegekkel, a munkanélküliekkel, ráadásul pont azon a környéken. Közhely, hogy a világ kicsi, de gyakorlatilag két kézfogással elértük egymást, mint rendes ismerősök - sőt, mint kiderült, Lackóék esküvőjén mindketten ott voltunk, csak nem mutattak be bennünket egymásnak.
Sokat gyalogoltunk, mire eljutottunk a sziget déli csúcsába. Hiába kerestem a stégeket, nem sikerült lejutnunk a partra, még a visszaúton sem. Maradt tehát a part, egy lépcső és néhány fa, amit ki is használtunk. Csicsi szerintem profi módon sminkelte ki magát, gyors volt és ügyes. A hajával én nem voltam kibékülve, meg is beszéltük, hogy hogyan látnám én jónak. :) Egyfelől nem volt könnyű fotózni, mert csúnya ráncok és formák akarták őt csúnyábbnak láttatni, mint amilyen, másfelől viszont jól viselte az instruálást, bátor volt és tudta, hogy mikor kell nevetni. :)
Ez itt a személyes kedvencem:
Végül két részlet-fotó. Cidriző köldök és a rajongás tárgya a háton:
----------------
Listening to:
Air - Dirty Tripvia
FoxyTunes
No comments:
Post a Comment